Január, február, itt a nyár...

 Bizony, ha jobban belegondolunk, ez a mondás, kertészeti szempontból valóban megállja  a helyét. Eredetileg is a földművesek használták. Az ünnepek után elkezdtek mozgolódni a gazdák. Lassan előkerült a papír, a ceruza, elindult a tervezgetés. Ki mit ültet, mikor és hova. Leltár készült. Megvették amire az elkövetkező idényben szükségük volt, hogy a munkálatok kezdetén minden kéznél legyen.  Ha szabadföldbe vetünk, akkor valamivel könnyebb dolgunk van, hiszen, remélhetőleg már ősszel megtrágyáztuk, felástuk a földet, amely csak arra vár, hogy az idő megengedjen, és a szorgos gazda elszórja a magokat. Kert híján marad az erkély, a kaspók, cserepek világa. Aminek ugyanúgy megvan a maga varázsa.  Részemről egy kicsit nagyobb szervezést igényel, mert nincs tapasztalatom ezen a területen. Kicsinek érzem a teret, ezért majd próbálom  minél takarékosabban kihasználni az erkélyemet, sok lesz a cserép, a föld, amit majd az emeletre cipelhetek.
 Idén új lakásból foglak benneteket a zöldségtermesztés világába kalauzolni. Sajnos, ehhez a lakáshoz nem tartozik kert. Mint már amlítettem, egy erkélyem van, ami szerencsére keleti fekvésű. Itt fogom kialakítani miniatűr, városi zöldségeskertemet. Elméleti síkon a szabadföldi zöldségtermesztésen lesz a hangsúly, ezt próbálom majd a gyakorlatban, kisebb módosításokkal, az erélyemen megvalósítani. Meglátjuk, sikeres vállalkozás lesz-e cserepes paradicsomot, paprikát, spenótot, salátát termeszteni.
 Vágjunk hát bele!

Legyen idén is tele a kosár!